2015. december 30., szerda
25. fejezet Várunk!
2015. augusztus 1., szombat
24.fejezet Ki vagy te?
-Mond, mégis ki vagy te?-kérdeztem az előttem álló lánytól, hiába volt Jess testében a benne lakozó lakozó lélek nem ő volt.
-Hogy ki vagyok?-szórakozottan futtatta végig ujjait a vállamon, majd elemelte kezét. -A végzeted.-szemei élénk vörösre villantak fel.
2015. április 18., szombat
23. fejezet Táncpartner
2015. március 9., hétfő
22. fejezet Angyal bőrbe bújt Démon
-Mi az most már véded?-mondta fogcsikorgatva.
-Mond te eszednél vagy?-dörzsöltem meg a halántékomat amit elég rendesen bevágtam. -Tönkre teszed a tervünket.-álltam fel majd leporoltam magamat.
-Keresztül húzták a számításaimat.-csillapodott le.
-De akkor is. Ha most megölted volna ugye tudod, hogy akkor mindennek vége lett volna.-léptem elé.
-Elakart vinni kitudja, hogy hova előtte pedig úgy lebénított, hogy még mozogni sem tudtam.-mérge újra a felszínre tört.
-Lisa?-hallottam meg egy hangot mögöttem.
-Justin?-fordultam felé.
-Igaz amiről az imént beszéltetek? Hogy Jess megakarta ölni Austint?-remélem, hogy csak tényleg ennyit hallott a beszélgetésünkből.
-Tudod, én megmondtam, hogy szépen lassan végzek mindenkivel.-nevetett fel Jessy, majd pedig karba tett kézzel figyelte a most már előtte álló fiút.
-Tartsd távol magad a szeretteimtől.-morogta.
-Mert mi lesz?-kérdezte cinikusan miközben még közelebb hajolt hozzá. -Megölsz?-kérdezte felvont szemöldökkel. -Tudom, hogy egy ujjal sem érnél hozzám. Képtelen lennél bántani.-mondott minden egyes szót jól megfontoltan.
-Ha most nem a táborban lennénk tudd, hogy már rég holt lennél és elástalak volna valahol.-oh Bieber milyen kis tökös csávó lettél. Itt az ideje, hogy egyedül hagyjam őket.
*Justin szemszöge*
Szó szerint megtudtam volna fojtani az előttem álló lányt. De valami visszatartott. Nem a tartózkodási helyünk hanem az, hogy ez az undorító aki most felszínen van az nem ő. Mert belül ott van az igazi énje, és attól félek, hogy haldokló félben van.
-Igazán? Akkor gyere kapj el és végezz velem!-küldött egy éloldalas mosolyt felém, majd elsuhant. Nagy levegőt vettem, és mindennél jobban arra vágytam, hogy végezzek vele. Hátrafutottam, és szélsebesen üldözni kezdtem. Már rég elhagytuk a tábort, és valahol az erdő sűrűjében lehettünk. Egy rossz mozdulata sikerében elkaptam, és neki vágtam egy fának. Fájdalomtól kissé felnyögött, és ajkai is elnyíltak egymástól.
-Látom igen, tüzes vagy.-harapott alsó ajkába.
-Fogd be.-tapadtak kezeim nyaka köré, és kissé megszorítottam.
-Tudd, ha engem bántasz azzal a kis szerelmedet is bántod.-mondta elhaló hangon, de csak jobban szorítottam a nyakát. Fuldokolni kezdett de nem érdekelt. Annyira végezni szerettem volna vele. Feldühített, hogy elvette tőlem azt a lányt akit szeretek és megpróbálta megölni a legjobb barátomat.
-Justin.-mondta könnyes szemmel. -Kérlek.-érintette meg a nyakán lévő kezemet. -Szeretlek.-ekkor pedig, mintha villámcsapás ért volna elengedtem a nyakát. Egyből a földre rogyott, mire karjaim közé kaptam.
-Jessy?-érintettem meg az arcát.
-Itt vagyok. Mindig jelen vagyok, minden erőmmel küzdök a sötét oldalam ellen, de túl erős. Nem fogom kibírni. Nem tudom legyőzni. Azzal, hogy látom, és tudom, hogy mit művel veled, csak jobban gyengít.-fogta meg az arcán pihenő kézfejemet. -Kérlek csókolj meg.-suttogta alig halhatóan. Lassan ajkaihoz hajoltam, és gyengéden falni kezdtem ajkait. Úgy hiányzott már a csókja és annak az íze. Nem bírom felfogni, hogy tényleg majdnem végeztem vele. Annyira kívánom ezt a lányt és annyira szeretem. De tudni, hogy létezik egy olyan oldala ami maga a sátán borzalmas.
-Sajnálom.-suttogtam, mikor elváltunk egymástól.
-Légy erős. Maradj a közelemben. Csupán már a látványodtól is erőre kapok, nemhogy a csókodtól.-mosolyodott el halványan.
-Nem akartalak bántani Jess.-hunytam le szemeimet és éreztem, hogy egy könnycsepp suhan végig arcomon.
-Nem a te hibád.-törölte le.
-Jess majdnem megöltelek.-mondtam remegő hangon. Igen sírtam, mert egy kicsi választott attól el, hogy végezzek vele.
-Kérlek ne hibáztass magad.-hangja még mindig halk volt.
-Sajnálom, nem akartam.-hajtottam le a fejem.
-Justin.-fogta arcomat kezei közé.
-Tudom, hogy engem soha nem bántanál.-nyomott egy hosszú csókot ajkaimra.
-Szeretlek nagyon Jess.-suttogtam, majd ismét ajkaira tapadtam. Ezúttal kicsit hosszabbra sikeredett, és amikor lágyan hajamba túrt felmorogtam és nem tehettem ellene semmit de felkaptam, majd fájdalmasan elszakadtam tőle, és a faházig meg sem álltunk. Berúgtam az ajtót, majd pedig az emeltre siettem és hálószobába siettem.
-Emlékszel mikor először együtt voltunk?-kérdeztem egy mosollyal az arcomon.
-Hogyan felejthetném el.-pirult el.
-Szeretném megint felidézni azokat a pillanatokat. Csak most nem az önző érdekeim hanem az érzéseim miatt. Minden percet kiakarom használni, hogy itt vagy velem.-fektettem finoman hátra az ágyon. Finoman csókolgatni kezdtem a nyakát, és közben kezemmel oldalát simogattam, miközben kényelmesen elhelyezkedtem felette. Jess, kicsit merészebb lépést tett, és egyből pólóm aljához nyúlt, és finoman áthúzta a fejem felett.
-Ne légy türelmetlen.-lihegtem ajkába, majd pedig járócsontját apró puszikkal halmoztam el és éreztem, hogy elmosolyodik.
-Nem vagyok türelmetlen, de azt sem bírom, hogy ha tötyögsz.-kuncogott, majd hevesen megcsókolt. Óhajának eleget téve megszabadítottam felsőjétől, és csókjaimmal lefele haladtam. Finoman alá nyúltam és kipattintottam melltartóját, majd elhajítottam. Bal mellét leptem el finom puszikkal majd pedig mellbimbóját kezdtem el szívni és ajkai közül egy halk sóhaj tört ki. Szabad kezemmel oldalát cirógattam. Hátamon többször is végig simított olykor bele is mart ami engem morgásra késztetett.
-Ne csináld könyörgöm.-zihált, és úgy gondoltam, hogy tényleg jobb lesz haladtam tovább mielőtt darabokra hullik még az alattam fekvő démoni angyal. Nadrágja gombjával kezdtem el vacakolni de hamar kipattintottam, és finoman húztam le vékony lábain. Felpillantottam a már majdnem meztelen testére, és beittam látványát. Domborulatainál kicsit tovább elidőztem de hamar észbe kaptam mikor nyöszörögni kezdett. Nedves csókokat hagytam combjai belső felén majd pedig haladtam nőiessége felé, amit egy apró csipke takart.
-Már tényleg kijárt nekem ez.-kuncogtam, majd pedig újabb sóhaj csúszott ki ajkai közül mikor finoman kibújtattam utolsó ruhadarabjából. -Hiányzott a tested nagyon Jess.-suttogtam, majd legérzékenyebb pontjára egy csókot leheltem. Lepedőbe markolt és ajkába harapott. -Tetszik mi?-ismételtem meg, mire halk zihálását hallottam meg. Nem kínoztam tovább, és nyelvemmel elmerültem benne.
-Justin!-szinte sikította a nevemet, és vonaglani kezdett. Kezeimmel körbe öleltem combját, majd kezét éreztem meg ahogy hajamba markol. Imádtam hallani a hangját és tudni azt, hogy nemsokára teljesen széthullik. Gyorsabb tempóban kezdtem el kényeztetni, és tudtam, hogy már közel jár az orgazmusához így abbahagytam. Szaggatottan fújta ki a levegőt, és szemeit még mindig nyitva tartotta.
-Jess.-kúsztam fel hozzá, és finoman megcirógattam arcát. Szemeit kinyitotta és találkoztam gyönyörű sötétkéken csillogó szempárjával. Emlékszem, régen zöldes barna szeme volt de miután átváltozott kék lett. Ha akkor nem veszítem el a fejem és nem hagyom, hogy vámpír énem uralkodjon rajtam valószínűleg ma is ember lenne. Nem lennének ilyen gondjai és nem kellene szenvednünk egymás hiányában.
-Justin.-kuncogott fel, mikor rajta kapott azon, hogy kissé elbambultam. Mosolyra húztam a számat, majd megcsókoltam. Nyelvemet erőszakosan a szájába dugtam és felfedező útra indítottam. Éreztem, hogy apró kezei nadrágomhoz vándorolnak, majd kigombolta és lefele kezdte húzni. Segítettem neki így hamar a padlóra került az anyag. Bokszerem is szinte pillanatokon belül lekerült rólam.
-Türelmetlen.-kuncogtam ajkába, majd pedig kezemet feje mellé helyeztem, és kicsit megemelkedtem testemmel. Szemeibe bámultam, és óvatosan belé hatoltam. Falai összeszorultak körülöttem, és hangos nyögéssel jutalmazott meg.
-Oh, istenem.-hunytam le szemeimet és egy sóhajt engedtem ki ajkaim közül. Már olyan régen voltunk együtt és hiányzott őszintén. De belegondolni abba, hogy Jess lefeküdt rajtam kívül már mással is, felbosszant. Én akarok lenni számára az egyetlen, aki ilyen alávetett állapotban láthatja. Dühös voltam, ahogy arra gondoltam, hogy más férfi karjai között van és mások érintik meg. Teljesen elvesztettem a fejem és kemény döféseket mértem felé. -Az enyém vagy. Senki másé.-motyogtam miközben gyorsan mozgattam a csípőmet. -Justin.-fogta meg a vállamat. Figyelmen kívül hagytam és további mély és gyors lökésekkel sújtottam őt. -Justin ez fáj.-ahogy az utolsó szó elhagyta száját megálltam. Fájdalmat okoztam neki.
-Jess én...-csuklott el a hangom, és hirtelenjében fogalmam sincs, hogy mégis mi a faszomat mondjak neki? -Sajnálom.-hajtottam le a fejemet, és közben testemmel eltávolodni készültem, de hirtelen megragadta a kezem, mielőtt kicsúsztam volna belőle.
-Ne hagyd abba.-egy félénk mosoly bujkált ajkain. -Felejtsük el, ami az imént történt, és éljünk a pillanatnak.-beszélt lágyan miközben egy forró csókot nyomott ajkaimra.
-Biztos ezt akarod?-kérdezte kínosan. Rosszul éreztem magam, hogy elvesztettem a fejemet, és ennek ő issza meg a levét.
-Igen. Hiányoztál nagyon.-nyomott egy csókot a nyakamra. -Főleg a mézédes ajkaid, és a lágy érintéseid. Tudod majdnem belehaltam abba, hogy nem lehetek a közeledben nem érinthetlek meg. És most pedig amikor a legközelebb vagy hozzám a világ minden kincséért sem engednélek el.-elmosolyodtam, és gyengéden megcsókoltam.
-Szeretlek Jess.-suttogtam.
-Szeretlek Justin.-innentől kezdve pedig forró szeretkezésbe kezdtünk. Ajh de nyálasan hangzik ez a szó... Nem csak azért akartam lenni vele, mert egy jót akartam szexelni hanem azért, hogy bebizonyítsam, hogy neki, hogy én ezek ellenére még mindig ugyanúgy szeretem. Csodálattal néztem a mellettem alvó lányt, mert azért, mint tudni illik ilyen téren mindig formában vagyok, szóval nem csodálom, hogy elfáradt. Ahogy hosszú pillái érintették arcát, ahogy ajkai enyhén elnyíltak egymástól. Fekete haja lágyan omlott a vállára és terült szét a párnán. Olyan gyönyörű volt, de mégis bent lakozott ebben az angyali külsőben egy démon. Egy olyan lény amit a világon mindennél jobban szeretnék kiűzni belőle. Tudom, hogy nem lesz egyszerű de túl nagy a tét. Ugyanis itt arról a lányról van szó, akiért képes lennék mindent feladni. Lágyan megsimítottam a karját mire mocorogni kezdett és megijedtem, hogy esetleg felébresztettem.
-Ne.-lehelte halkan. -Hagyj.-szorította össze a szemeit.
-Jess.-kezdtem el finoman rázni.
-Ne hagyj békén.-szemei még mindig csukva voltak de úgy nézett ki, mintha harcolna valaki ellen. Nem! -Jess kérlek maradj velem! Jess ne hagyd magad! Itt vagyok.-estem kétségbe.
-Justin.-súgta miközben a fejét a másik oldalra vetette, hirtelen pedig minden abbamaradt.
-Jess?-simítottam meg az arcát finoman. Arcán egy halovány mosoly volt majd pedig hirtelen felriadt
és szemei csakúgy kipattantak.
-Felült, majd pedig rám nézett. Nem értettem, hogy mi történik vele- Majd pedig azt az undorító mosolyt véltem felfedezni arcán.
-Sosem tagadtam, hogy ha szexről volt szó, mindig is te voltál a csúcson.-nevetett fel.
2015. február 3., kedd
21. fejezet Áldozat
*Ashley szemszöge*
Úgy éreztem, hogy majd szét vet a fájdalom. Az egész testem darabokra akart hullani. Soha nem gondoltam volna, hogy Justin képes lenne ilyenre. Azt hittem, hogy sikerült irányításom alá vennem. De ezzel nincs vége. Ne menjek Jess közelébe? Majd azt meglátjuk... Mindent visszakap. Nem tudja, hogy kivel is húzott ujjat. De ugyanúgy Jessyt is kifogom csinálni. Senki nem állíthat meg a tervemben, megvannak hozzá az eszközeim és ha kell elmegyek a legvégsőkig. Feltápászkodtam, majd magamra kaptam a ruháimat. A könnyeimet letöröltem majd vissza battyogtam a faházamba. Austinnal szinte egymáshoz sem szólunk. Egyszerűen levegőnek néz, őszintén nem érdekel. Felvettem egy laza tánc ruhát mivel óra lesz és bementem a terembe. Amikor beléptem néma csend lett úrrá és mindenki engem nézett. Elvonultam egy csendesebb zugba, majd leültem és mindenki újra beszélgetni kezdett. Hirtelen a terembe belépett Jess és ugyanúgy mindenki elhallgatott. De a legnagyobb meglepetésre Austinnal az oldalán. Ezek mikor lettek ilyen jóba?
-Mit bámultok?-mordult fel idegesen Jessy. Mintha mindenkiben még a vér is megfagyott volna. Rémült arcokat láttam, és ahogy Jess sétált előrébb úgy mindenki utat engedett neki, mintha valami királynő lenne vagy mi a szar. Mikor lett ennek ilyen nagy hatalma? És mióta félnek ennyire tőle? Valami megváltozott benne, már nem ugyanaz aki volt. Az egész aurája hordoz valami igen sötétet, és zordságot. Mintha maga lenne a démon. Sötétség veszi körül és aki ránéz a félelem lesz úrrá. Szinte a pillantásával képes lenne ölni. Helyet foglaltak Austinnal majd később Jackei is megjött.
-Na akkor kezdjünk bele egy új koreográfiába. De előtte is melegítsünk be.-mondta jókedvűen majd pedig elindította a zenét és mindenki elhelyezkedett és elkezdtünk bemelegíteni.
*Jessy szemszöge*
Biebernek nyomát sem láttam. Mintha a föld nyelte volna el. De Davidet sem láttam. Fura... Austin pedig egész álló nap a nyakamon lóg. Már rég elküldtem volna egy szebb helyre de terveim vannak vele.
-Jess.-szólt hozzám Austin.
-Hah?-néztem rá.
-Tudod írtam egy duettet és arra gondoltam, hogy elénekelhetnél velem.-hirtelen megvillant egy kép ahogy Justinnal együtt írtuk meg a közös dalunkat. Megráztam a fejem, és próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat.
-Elénekelhetjük.-feleltem közönyösen.
-Minden rendben?-ajh esküszöm az agyamra megy az a gyerek.
-Persze.-felelem egy hamis mosoly kíséretében. -De most menjünk. Zeneórám lesz.-álltam fel.
-Ja, nekem most Nickhez kell mennem. Dobolni fogunk. Majd később találkozunk. Szia.-hagyott magamra. Végre egyedül! Bementem a átöltözni és fura mert ott sem találtam Davidet. Hát az meg hova tűnt? Elisabethet sem láttam már mióta... Na mindegy. Gyors felkaptam még pár kiegészítőt és
megigazítottam a nyakamban lévő nyakláncot.
-Csini vagy.-hallottam meg azt a hangot amit hiányoltam.
-Hol jártál?-lépdeltem felé.
-Volt egy kis dolgom.-simította kezeit derekamra. -De úgy látszik volt valami haszna is, hogy távol voltam annyit.-csókolt meg.
-Na.-toltam el magamtól. -Majd később.-haladtam el mellette.
-Ez van Spark.-vágtam be mögöttem az ajtót. Idióta... Soha senki sem fog engem hülyíteni. Már nem az vagyok aki egykor voltam. Megváltoztam és sokkal keményebb lettem. Oh azt hiszem, hogy ezen az órán Bieberrel vagyok. Szóval ideje egy kis bosszúhoz. Davidnek most lesz tánca szóval nem fog gondot okozni.
-Jess.-hallottam meg Austin hangját. Megforgattam a szemeimet és egy mosolyt erőltettem a számra.
-Szia.-fordultam felé.
-Képzeld elmarad az órám szóval gondoltam, hogy akkor elmegyek veled énekórára, és akkor esetleg el is próbálhatjuk a dalt.-mutatta fel a kezében lévő kottát. Oh, Austin drága pont jókor jöttél. Milyen kár, hogy már nem látsz bele a fejembe. Igen már a gondolatolvasók sem látnak bele a fejembe.
-Remek.-csaptam össze a két kezemet. -Akkor menjünk.-ragadtam karon és kicsit meglepte a cselekedetem de ez még csak a kezdet. Ahogy beléptünk ismét mindenki ránk figyelt. De a többiek arca nem ért fel Bieberével. Első sorból nézhettem ahogy szinte a fájdalom és a düh átjárja a testét. Egy gúnyos mosolyt küldtem felé, majd pedig Austin magam után húzva leültünk.
-Na, szóval, hogy már mindenki itt van akkor kezdhetjük is. Van önként jelentkező?-nézett körbe Noel. Én kaptam az alkalmon és egyből felraktam a kezem. De nemcsak én hanem Bieber is így tett. A teremben mindenki összesúgott. Nyomorékok semmit sem tudnak máris itt pletykálkodnak.
-Oh. Jessy, Justin akkor gyertek.-intett Noel.
-Én nem éneklek Bieberrel.-jelentettem ki.
-Fél, hogy lealázom.-jelentette ki egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Inkább pont, hogy te vagy beszarva.-vágtam vissza.
-Fogjátok vissza magatokat!-emelte fel a hangját Noel.
-Én nem vagyok hajlandó Justin Bieberrel énekelni. Más párt kérek!-jelentettem ki határozottan, és gyilkos pillantást küldtem kedves tanárom felé.
-Jess fogd vissza magad. Emberekkel vagy körülvéve.-fogta meg a kezemet Austin és halkan a fülembe suttogott.
-Jól van látom nem értesz a szép szóból Jessy. Ezért most kaptak Justinnal egy hetet, hogy összehozzatok egy közös duettet és az alapján eldöntöm, hogy tovább engedlek benneteket vagy sem.-vetett ránk egy szigorú pillantást.
-MI?!-akadtam ki.
-Én biztos, hogy nem dolgozok egy ilyen kis hisztis libával.-szólalt fel Bieber.
-Te beszélsz?!-nevettem fel cinikusan. -Nem én mentem végig az egész táboron.-a tömeg hangos ,,úú''-zásba kezdett.
-Felcsaphatnál prostinak. Hiszen, most is mással kavarsz.-vetett egy szúrós pillantást barátja felé. Éreztem, hogy kész, ennyi volt letépem a fejét. Elindultam felé, de Austin megragadta a kezemet.
-Ha most azonnal nem engedsz el esküszöm, hogy te következel utána.-morogtam a mögöttem álló fiúnak.
-Nem hagyom, hogy balhét csapj.-csattant fel halkan. Kirántottam a kezem szorításából, és Bieberrel kezdtem szemezni. Ő akarta.
-Fájdalom.-suttogom halkan magam elé, mire egész teste megfeszül, és eltorzul az arca a fájdalomtól. A többiek döbbentek merednek ránk és többek között vannak olyanok is akik kicsit megrémültek.
-Jessy állítsd le magad.-szólalt fel hangosabban Austin.
-Kérj bocsánatot Bieber!-emeltem fel a hangomat.
-Azt, lesheted.-zihált minden egyes kimondott szó után.
-Rendben.-vigyorodtam gúnyosan. -Kín.-suttogtam, és a benne tomboló fájdalom csak jobban fokozódott és egyenesen a padlóra zuhant a teste. Mindenki riadtam fordult a földön fekvő Bieber felé. Abbahagytam a kínzását, és mosolyogva fellélegeztem. Noel a tömegen átverekedve rohant Justin felé, míg én szépen kisétáltam a teremből. A kinti levegő felfrissített teljesen.
-Mond te normális vagy?-vágta ki az ajtót Austin.
-Jól vagyok.-küldtem felé egy bájos mosolyt.
-Mindenki előtt szinte a földre küldted. De mégis hogyan? Csak a sötét démonok képesek erre.-és ekkor a szája tátva maradt.
-Végre rájöttél Austinka?-nevettem fel cinikusan.
-De-de...-remegett meg a hangja.
-Bocs, de nekem erre most nincs időm. Pá.-intettem neki, majd pedig megfordultam, és elindultam. Hirtelen éreztem egy érős fájdalmat a hátamban, és a földön terültem el. Nem bírtam megmozdulni, az egész testem mintha lebénult volna. Megláttam magam előtt két cipőt, és hirtelen csatlakozott hozzá egy arc is.
-Nem hagyhatom, hogy a legjobb barátomat tönkre tedd.-szólalt meg Austin.
-Óriási hibát követsz el.-morogtam, és próbáltam minden erőmet összeszedni. -Mit csináltál velem?-enyhült meg a tekintetem.
-Csak kaptál egy kis kábítót. Kifekszel tőle, és elég sokáig aludni fogsz tőle.-kapott fel.
-Megfizetsz ezért.-koncentráltam, hogy fájdalmat tudjak okozni neki, de csak a fejem kezdett el kongani.
-Ja és az erődet is korlátolja.-nevetett fel.
-Segítség!-kiáltottam el magam. -Segítség!-visítottam.
-A francba Jessy, maradj csöndbe.-tapasztotta be a számat. Ráharaptam a kezére mire elkapta a szám elől, és ekkor megpillantottam a vért, és azt az átkozottul finom illatát. Austin elengedett és a földre estem. Fájdalmasan felnyögtem, mire próbáltam legyűrni ezt a zsibbasztó érzést és a lábamra álltam. Riadtan meredt rám.
-Úgyis megéheztem. Szóval nem ártana egy kis nasi.-nevettem fel. -Hagyom, hogy menekülj, jobban szeretem, ha valamiért küzdeni kell. Imádom, hogy veszettül menekül az áldozatom és a végén állat módjára lecsapok.-éreztem, hogy agyaraim kihegyesednek és szemeim elvörösödnek. -Fuss.-suttogtam.
2014. december 23., kedd
20. fejezet Démoni nőszemély!
-Jessy!-tört ki a tömegből Justin Austin és David társaságában.
-Te pedig.-fordultam Bieber felé. -Utoljára bocsájtottam neked meg bármit is!-mondtam egyenesen a szemébe. -Remélem eltudjátok egymást szórakoztatni.-mentem el mellette, direkt neki menve. A tömeg utat engedett nekem, és elviharozva az erdőbe futottam. Minden összejött, és nem vágytam másra csak arra, hogy sírjak, és sírjak. Leültem egy fának a törzsébe, és hagytam, hogy az érzelmei felül kerekedjenek rajtam, hogy magába rántson a szomorúság és a fájdalom. Sírtam keservesen, és a könnyeim nem akartak megszűnni. Kezeim remegni kezdtek, és valami fájdalmasat kezdtem el érezni a mellkasomban. Ez a fájdalom nem akart megszűnni, csak egyre jobban növekedett. Mélyebben és szaporábban vettem a levegőt, mert úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok. Mi történik velem? Mi ez a feszítő érzés? Úgy éreztem, hogy a mellkasom mentem kettészakad. Felálltam, és ahogy ez megtörtént, éles fájdalom nyílalt a mellkasomba, de ez már elviselhetetlen volt. Fájdalmamban felsikítottam, de ez a sikítás más volt, nem olyan, mint egy emberé, hanem, mint egy démoné. A borzalmas fájdalom ami a mellkasomban tombolt, hirtelen elillant. Kezeimre néztem, és bőröm szinte hófehérré változott, körmeim éj feketék voltak, és szőkés tincseim befeketedtek.
-Jess.-hallottam meg magam mögött Justin hangját. Megfordultam, és rémült tekintetével találkoztam. Nem tudtam, mit tenni, megijesztett, hogy így nézett rám, kétségbeestem.
-Justin.-léptem felé egyet, de őt meghátrált.
-Mit tettél Jessel?-kérdezte hitetlenkedve. Különös érzés vibrált át a testemen, és éreztem, hogy gonosz énem a felszínre tör.
-Jó újra irányítani.-szólalt meg gonosz énem. Hangja sokkal mélyebb és nőiesebb volt.
-Mi tettél Jessel?!-Justin hangja ideges volt, nyakán az ér kidagadt az idegességtől.
-Nyugodj le Bieber.-kacagtam fel. Úgy éreztem, hogy most teljesen elnyomott, és tehetetlen lettem. Erőmet teljesen elszívta, megvárta a legkiválóbb alkalmat amikor teljesen össze voltam törve, és lecsapott rám. Már nem tudok a saját testem felett uralkodni, mert elvesztettem az irányítást. -Nem is örülsz, hogy újra láthatsz?-kuncogtam. -Csak, most sokkal szexibben.-mosolyogtam.
-Mit tettél Jessel?-kezei ökölbe szorultak, borzalmas volt így látnom őt. Próbáltam a felszínre törni, és éreztem, hogy kezeim remegni, kezdtek, és gonosz énemmel küzdöttem.
-Justin!-szakadt fel belőlem, amikor egy pillanatra visszatértem, és éreztem, hogy a testem hátrazuhan.
-Jess!-kapott utánam. Csillogó mogyoró barna szemeivel félve nézett végig rajta, miközben a karjai között pihentem.
-Gyere vissza.-simított végig az arcomon, és teljesen le voltam döbbenve, ahogy egy aprócska könny szökött ki szeméből.
-Szeretlek.-simítottam végig az arcán, és minden erőm elillant. Gonosz énem visszatért, és most végleg ő uralt. -Remélem kiélveztétek a kis pillanatotokat.-löktem el magamtól. Egyszerűen undorodom tőle, hányingert kapok ettől a fickótól, és komolyan az a kis liba énem ebbe szerelmes. Hányni tudnék, esküszöm.
-Engedd vissza Jesst!-szorított egy fához, és szemei vörösleni kezdtek. A nevetés elkapott, és pontosan a képébe röhögtem.
-Röhejes vagy Bieber!-kacagtam tovább. -Őt már soha többé nem látod.-megfogtam a vállát, és neki vágtam egy másik fának. Fájdalmasan felnyögött, majd a talpára állt. -Eddig együtt lehettetek, de most eljött az én időm! Tönkre, fogok tenni, mindenkit! De elsősorban veled fogom kezdeni! Te leszel a listám élén, és utána szépen jönnek a többiek. De örülj neki, hogy veled kezdem, mert így megkíméllek attól, hogy végig nézd azt ahogyan szépen végzek a barátoddal majd a családoddal.-álltam meg előtte.
-Készülj fel életed legborzalmasabb eseményeire.-néztem szemeibe.
*Justin szemszöge*
Amikor Jess csak úgy elviharzott, aggasztott. Feldúlt volt, és rossz előérzetem volt. Mit sem törődve a többiekkel utána siettem. Kerestem mindenhol de, mintha a föld nyelte volna el. Majd hirtelen meghallottam egy sikolyt. Egyből rohanni kezdtem a hang irányába. Majd hirtelen megtorpantam. Jól tudtam, hogy ki volt előttem, de valahogy olyan más volt. Megfordult, és le voltam sújtva. Mi történt vele? Bőre a szokásosnál és hófehérebb volt, és szemei pedig már nem olyan égszínkékek voltak, hanem sötétkékek voltak, mint az éjszaka. Haja pedig korom fekete volt. Az egész megjelenéséből sugárzott a gonoszság, és a démonosság.
-Jess.-suttogtam nevét. Hirtelen szemei csillogni kezdtek a könnytől, ahogy arcomra nézett. Kétségbe volt esve, és teljesen zavarodott volt. Még magam sem fogta fel, hogy mi is történik vele.
-Justin.-lépett egyet előre, én pedig vele szinkronban hátra fele. Volt egy sejtésem, hogy most mi is fog történni vele, és a legszörnyűbb, hogy erről csakis én tehetek. Ha nem változik át vámpírra, nem történik meg ez vele. Nem szenved ennyit. Szinte a nézéséből láttam, hogy segítségért kiáltozik, és rettegett. Majd, pedig tekintete teljesen elsötétült. Ne csak ezt ne!
-Mit tettél Jessel?-kérdeztem feszengve. Tudtam, jól, hogy gonosz énje próbál a felszínre törni, és sikerült is neki. Hirtelen kezei remegni kezdtek, és küzdött láttam, hogy küszködik a rossz énjével.
-Justin!-kiáltotta el magát, és teste hátrafelé kezdett zuhanni.
-Jess!-kaptam el. Kétségbeestem, éreztem ahogy itt van a karjaim között de távolodik, ahogy a gonosz énje felemészti őt, ahogy teljesen elfogy az ereje, és feladja a harcot.
-Gyere vissza.-simítottam végig arcán, és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.
-Szeretlek.-lágyan végigsimított az arcomon, és tudtam, hogy most elvesztettem. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, ami bennem tombolt. Elvesztettem, elvették tőlem! Itt volt a karjaimban, és elvették!
-Remélem kiélveztétek a kis pillanatotokat.-lökött el magától. Tudtam, hogy most már nem ő uralja magát.
-Engedd vissza Jesst!-löktem neki egy fához. Szinte megtudtam volna fojtani de tudtam, hogy ha őt bántom akkor Jesst is bántom. Hirtelen egyenesen a képembe nevetett, ami még jobban fokozta azt, hogy megöljem ezt a nőt! Mert tudtam, hogy ő és Jess szinte ég és föld, ők közöttük olyan nagy a különbség, mint ég és föld között. A legborzalmasabb, hogy egy testbe vannak zárva, így szinte tehetetlen vagyok, a kezeim megvannak kötözve. Az egyetlen személy aki talán segíthet az Austin, ő tudja, hogy hogyan kicsalogatni ezt a démoni szellemet belőle.
-Röhejes vagy Bieber!-kacagott tovább. -Őt már soha többé nem látod.-ragadta meg a vállamat, és neki vágott egy fának. Eléggé fájt az ütés, és ajkaimat elhagyta egy nyögés. Összeszedtem magamat, és felálltam. -Eddig együtt lehettetek, de most eljött az én időm! Tönkre, fogok tenni, mindenkit! De elsősorban veled fogom kezdeni! Te leszel a listám élén, és utána szépen jönnek a többiek. De örülj neki, hogy veled kezdem, mert így megkíméllek attól, hogy végig nézd azt ahogyan szépen végzek a barátoddal majd a családoddal.-állt meg előttem. -Készülj fel életed legborzalmasabb eseményeire.-néztem szemeibe.-ahogy mélyen a szemeimbe nézett, csak úgy sugárzott belőle a gonoszság. Megragadtam a kezét, és magamhoz húztam majd ajkaira tapadtam. Tudtam, hogy az ilyen cselekedeteimmel erősítem Jess erejét. Erőszakoskodott gonosz énje, és próbált eltaszítani magától,
majd pedig feladta a küzdelmet, és visszacsókolt. Ajkaink egybeforrtak, és nyelveink egymásra találtak, majd pedig levegő hiányában elváltunk. Jess, ördögien elvigyorodott, és szemöldökömet összeráncoltam.
-Esetleg, éjszaka benézek hozzád.-nyalta meg ajkait. -De nem ígérem, hogy jó kislány leszek.-kacagott. Azt hittem, hogy a régi Jesst csókoltam, de közben csak játszotta magát.
-Undorító vagy! Úgy viselkedsz, mint egy szajha! Bemocskolod Jesst!-löktem el magamtól.
-Mégis élvezted.-nevetett tovább. -Add fel Bieber! Mindig én leszek előnyben. Sosem tudhatod igazán, hogy mikor vagyok jó és mikor nem. A színészi tehetségem tökéletes.-mosolyodott el. Hirtelen előttem termett, és ajkaim előtt megállt. -Este lehet, hogy benézek.-lehelt egy csókot ajkaimra, majd kacsintott, és távozott. Nem hiszem el!
-A rohadt életbe!-ütöttem egy fába. Ez nő képes mindenre, és úgy játszik velem, mint egy bábbal, és teljesen a hatása alatt vagyok, csak azért mert Jess testében van. Hiába a csókja olyan, mint Jessé, az illata az érintése mind Jessé. Nem tudom, hogy ezt hogyan fogom így bírni.
2014. december 6., szombat
19. fejezet Végzek vele!
*Justin szemszöge*
Amikor Ashley kimondta, hogy mit is akar tōlem, teljesen levoltam döbbenve.
-Hidd el Justin én megtudnám neked azt adni, amitre mindig is vágytál.-simogatta az arcomat.
-Ashley...-ekkor pedig megakadt a szó a torkomon. Ahogy szemeimbe nézett teljesen hatalmába kerített. Nem Bieber, szedd össze magad! -Most állj le!-pattantam fel mellōle. Elkezdtem öltözni, és amikor végeztem, megfogta a kezemet, mire a fejemet rákaptam.
-Tudom, hogy még mindig szeretsz. Hiába tagadod.-suttogta.
-Szedd össze a holmid, és menj el.-feleltem ridegen. Nem hagyhatom, hogy befolyásoljon. Így is épp elég baromságot csináltam.
-Nem tudod, hogy mit követsz el.-nevetett fel ördögien. -Te kényszerítettél rá.-szemei sárgán világítottak. Ajkaimhoz hajolt és egy lágy puszit nyomott rájuk. Tekintetem elvándorolt csupasz testére és néhol pedig egy kicsit elidōztem. -Tudom, hogy most is kívánsz.-felelte csábosan, és ajkaimra tapadt. Egyszerūen a csókjában elvesztem, olyan érzést váltott ki belōlem, mint amit Jess szokott. Vadul falni kezdtük a másik ajkát, és közben kezeim testén barangoltak. -Istenem Justin.-sóhajtott fel, amikot tiltott helyre vándorolt a kezem. -Érints meg.-suttogta a fülembe. Nem kellett kétszer mondania, ujjaim máris benne voltak. -Istenem.-nyögött fel. Basszus teljesen felizgat, én ezt nem bírom tovább. Lassan mozgatni kezdtem és közben nyakát csókolgattam.
-Justin.-mondta kéjesen. -Ne kínozz.-harapott alsó ajkába. -Ha tudnád, hogy milyen elképesztōen jó vagy.-nyögött fel. Hátradōlt az ágyon ezáltal húzott magával. Felhúzta a lábait és meg egy ujjamat belévezettem. Egyre hangosabb sóhajok hagyták el a szájat, míg végül el nem élvezett. -Remélem tudod mit kell tenned.-suttogta a fülembe. Felálltam, és kimentem. Muszáj megtalálnom Jesst. Ösztöneim azt súgták, hogy a faházban van, szóval uatamat odavettem. Az ajtó nyitva volt, és ahogy beléptem, megcsapott az a jellegzetes illata.
-Jessy...-lepōdtem meg. Ō csak rám nézett.
-Nyugalomra vágytam.-felelte egyszerūen.
-Mondhattad volna, hogy szeretnél idejönni nyugodtan, adtam volna neked kulcsot.-vakartam meg kínosan a tarkómat.
-Nem akartalak megzavarni benneteket.-felelte gúnyosan. Én teljesen le voltam hidalva. Mi a szar, ezt honnan tudja? Basszus Ashley biztos túl hangos volt. -Mi az? Nem mondasz semmit?-lépdelt felém.
-Jessy, figyelj megtudom magyarázni.-ekkor pedig felnevetett.
-Kíváncsi vagyok, hogy milyen kis sztorival állsz elō. Mesélj csak biztos szórakoztató lesz.-felelte gúnyosan, és tudtam, hogy bármikor robbanhat.
-Figyelj Ashley nem az akinek gondoljátok...
-Szerintem is egyszerū a másikra kenni. De figyelj Bieber, arra nem gondoltál, miközben egy jót szexeltetek, hogy Austin mit fog ehhez szólni? Arra nem gondoltál, hogy esetleg a legjobbarátodat vesztetted el ezzel?-vont kérdōn.
-Elōször is hallgass végig. Ashley lidérc, azért tudott befolyásolni, tudod soha nem gondoltam volna, hogy ekkora egy ribanc barátnōd van. Hidd el én próbáltam ellenkezni, de egyszerūen a befolyása alá kerültem. Nem tehettem semmit Jess. Hidd el amit mondok.-néztem szemeibe. Ha tudná, hogy tényleg igazat mondok.
-Befejezted?-kérdezte unottan. -Mert akkor elmennék enni, mivel a többiek mindjárt felkelnek, és nincs idōm ilyen baromságokra.
-Nem hazudok Jess.-ragadtam meg a kezét és a szívemre raktam. Olyan nyugodt volt ez a helyzet, csak kettōnk levegōvételét lehetet hallni. Mélyen egymás szemeibe néztünk. Gyönyörū kék szemei, amik régen barnák voltak gyönyörūen csillogtak, még most is teljesen a hatalmába kerítenek.
-Ha hazudnék azt éreznéd.-suttogtam. -De nem hazudok. Az igazat mondom.-motyogtam. -Kérlek bízz bennem, hidd el amit mondok.-húztam magamhoz és megcsókoltam. Ahogy ajkaink összeértek és ahogy ez megtörtént, egy fura bizsergés kerített hatalmába.
-Ne csináld.-tolt el magától.
-Szeretlek Jess.-suttogtam.
-Sajnálom Justin.-másztott ki karjaim közül, majd elment. Nem, nem fogom hagyni, hogy elmenjen.
-Jess!-kiabáltam utána, és elé futottam. -Kérlek.-néztem būnbánóan a szemeibe.
-Viszlát Bieber.-mondta ridegen. Nagy levegōt vett és elindult. Nem, nem, nem fog elmenni! Ragadtam magamhoz, és befogtam a száját, és elaltattam.
-Egyszer elengedtelek de most nem foglak.-és szemei egyre jobban csukodtak le.
-Justin.-suttogta, majd végleg karjaimba omlott. Felkaptam és bevittem. Lefektettem az egyik ágyra, és csak néztem a testét. A nyakához hajoltam, majd finoman megpusziltam, majd pedig beléharaptam. Vérének kellemes ízét éreztem a számban. Még mindig párja nincsen az ō vérének. Többet és többet akartam belōle, végül pedig hirtelen egy kar rántott el tōle.
-Bazdmeg megakarod ölni?!-kiabált Austin. Csak ott álltam, és meredtem rá. -Bieber neked teljesen elmentek otthonról?-szinte szét vetette a düh. -Térj észhez.-ment oda Jesshez. Végig simított az arcán, majd pedig megnézte a pulzusát. -Szerencséd van, még él.-kapta fel karjai közé, és egybōl a féltékenység fogott el. -Komolyan mi ütött beléd?-vont kérdōn.
-Elvesztettem a fejem.-suttogtam.
-Jessy nem a legjobb ember de akkoris ō is közénk való.-mondta nyersen a szavakat, majd pedig elment.
*Austin szemszöge*
Nem hiszem, hogy Justin képes volt majdnem megölni Jessyt. Nem tudom, hogy mi lelte, de valami fekete mágiát éreztem nála, ami csak is egy lényektōl szármázhatott: lidércek. Utálom, egyenesen megvetem ōket. Csak egy céljuk van, hogy mindig maguknak szerezzenek örömet, a többieket pedig földbe döngölik. Bekopogtam David ajtaján, majd amit rögvest ki is nyitott.
-Mi történt?-képedt el, miközben besétáltam, és leraktam Jessyt az ágyra.
-Mindegy.-legyintettem
-Bieber?-feszültek meg az izmai.
-Olyasmi.-adtam ferde választ.
-Mit tett vele az a nyomorék?-váltak szemei vörössé.
-Biebert bízd rám, te most szerintem maradj Jessel. Te tudod, hogy ilyenkor mit kell tenni.
-Mennyi vért vesztett?-fogta meg a kezét.
-Elég sokat.-vakartam a tarkóm. Rögtön a szekrényéhez lépett és elōvett egy tasak vért, és Jesshez sietett.
-Jézus ember.-forgattam meg a szemeimet.
-Pont az ilyenek miatt van nálam.-ültette fel Jessyt, majd valamit a fülébe súgott, és kezdte a szemeit kinyitni.
-A fürdōben van egy pohár idehoznád nekem?-bólintottam, majd bementem a pohárért és máris a kezébe nyomtam. Kilyukasztotta a tasakot, majd a vért a pohárba öntötte, és Jessy kezébe adta, aki kissé nehézkesen, de megitta.
-Jobban vagy?-törtem meg a csendet.
-Igen.-felelte kissé kábán. -Mi történt?-nézett felváltva ránk.
-Bieber majdnem megölt.-simogatta a kezét Spark. Jessy csak értetlenül nézett rám, majd olvasni kezdtem a fejében. ,,Mond Austin, hogy ez nem igaz? Kérlek."
-Tényleg így volt, ha nem állítom meg akkor megöl. Ha nem hiszed, nyúlj a nyakadhoz.-mondtam neki. Kezét lassan a nyakához emelte, és megérintette azt a felületet. Hirtelen talpra áltt de egy picit megszédült, de David elkapta.
-Sok vért vesztettél. Pihenned kell.-nézett rá.
-Majd miután végeztem vele.-szemei csak úgy vöröslöttek, és mintha haja is feketébb lenne.
-Jessy nyugodj meg.-állítottam meg.
-Austin állj el az utamból.-felelte keményen.
-Jess tényleg pihenned kellene.-láttam, ahogy kezei ökölbe szorulnak, majd elindult, de David lefogta, majd hirtelen olyan nagy erōvel a falnak vágta, hogy az már nekem fájt. Elindult megint, de most én álltam az útját.
-Austin állj el az utamból.
-Komolyan megakarod ölni?-kérdeztem tōle.
-Nem csak társasozni akarok vele.-felelte kemény. David hirtelen felkelt majd lefogta Jessyt, és én is.
-Eresszetek el!-tombolt, és olyan nagy erō volt benne, hogy mind a ketten a falnak vágódtunk. Jessy egy percre sem tétlenkedett egybōl kiszaladt. Most érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, és a legrosszabb, hogy már mindenki ébren van, és bármelyik pillanatban felfedheti a kilétünket...